Nagykovácsi


Nagykovácsiról röviden



Hivatalos honlap

leírás

Nagykovácsi (németül: Großkowatsch) nagyközség Pest megyében, a Budakeszi járásban. Budapest II. és XII.kerületének közelsége rövid idő alatt a budapesti agglomeráció egyik legkedveltebb településévé tette.


Nagykovácsi címere
leírás

Fekvése

Nagykovácsi település Pest megye északnyugati részén, a Budai-hegység legmagasabb hegyei, a Kutya-hegy és a Nagy-Kopasz, valamint a Nagy-Szénás nyúlványai által ölelt völgyben (a Nagykovácsi-medencében) helyezkedik el, Budapest központjától 15 km-re, közel a II. kerület-hez, 340 m-es átlagos tengerszint feletti magasságban. Zsáktelepülés, mivel burkolt közúton csak egy irányból, Budapest felől közelíthető meg (Remeteszőlősön keresztül). Közigazgatási területe az alábbi települések közigazgatási területeivel határos (kelet felől, az óramutató járásával ellentétes irányban): Remeteszőlős, Solymár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Budakeszi. [Remeteszőlős különválása óta nem határos Budapesttel, továbbá a földrajzilag szomszédosnak tekinthető községek közül nem érintkezik a területe Tinnyéével sem.] A település gyönyörű természeti környezetben fekszik, hegyekkel körülvéve, a Budai Tájvédelmi Körzetben, sok különleges faj csak ezen a területen él. Adottságai miatt élénk a turizmus, jellemzően a hétvégi gyalogos és biciklis kirándulók száma magas, akik a környező erdőkben sok turistaút közül választhatnak (bár a jelzések karbantartottsága hagy némi kívánnivalót maga után). A település külterületeinek 85%-a természetvédelmi terület.



Története

A régészeti leletek egészen a kőkorszakig, jégkorszakig és a vaskorig nyúlnak vissza. Az Ördög-árok partján találtak ilyen leleteket. Több érme, eszköz és sírkő is előkerült a római korból. Ezen leletek közül négy darab római sírkövet beépítettek a katolikus plébánia falába. A középkorban királyi kovácsok lakták a települést, innen is ered a neve. Az első írásos emlék 1254-ből származik, egy adománylevél, ahol még Kowachy-ként említik a községet. A török hódoltság idején 1529-ben a törökök feldúlták a falut és a népesség radikálisan csökkent. A törökök kiűzésével a Habsburg uralkodók sváb telepeseket hívtak ide 1700 és 1760 között. Ezek az új betelepülők tehetséges földművesnek bizonyultak. A telepesek építették fel a ma már műemléki védelem alatt álló nagykovácsi katolikus templomot és plébániát (műemlékvédelmi lajtromszámaik: templom - 7120 és plébánia - 7121). A templom alapkövét 1742. december 8-án tették le, majd pontosan 4 év múlva, 1746. december 8-án avatták fel az épületet. A barokk templom berendezése (fő- és mellékoltárok, szószék) 1745 és 1761 között készültek el, Eberhardt Antal és Erchardt (Eberhardt) József művei. Az 1800-as évek közepétől komoly bányászati tevékenység indult meg a környező hegyek(b)en, amely során több aknát nyitottak Nagykovácsi területén is, bár ezeknél jelentős nehézséget jelentett, hogy a kitermelt szenet csak közúton lehetett továbbszállítani. A területen mindenesetre innentől kezdve folyamatos szénbányászat zajlott több-kevesebb sikerrel, 1943-ban pedig megkezdték a Zsíros-hegy tömbje alatt egy olyan altáró kiépítését is, amelynek segítségével a Nagykovácsi alatt található, viszonylag bőséges szénkészletet úgy lehetett kitermelni, hogy a kisvasúttal továbbított csilléket solymári területen közvetlenül nagyvasúti szerelvényekbe lehetett rakodni. Ez a bánya, a Jóreménység-altáró egészen 1969 végéig működött, fénykorában a pilisi-szénmedence legnagyobb dolgozói létszámú, legjelentősebb termelési kapacitású, és közülük utolsóként bezárt bányaüzeme volt. A bányászati tevékenység maradványai és emlékhelyei ma is megtalálhatóak a Zsíros-hegyen (pl. homokszállító drótkötélpálya Pilisszentiván felé, valamint a környéken számos világháborús bunkernek látszó, de valójában a volt bányászati tevékenységet támogató létesítmény romjaira lelhetünk a hegy erdeiben). A Teleki-Tisza-kastély 1840 körül épült.[3] Előbb Wattay-kastély volt, majd a Teleki család, azt követően pedig a Tisza család tulajdonába került.[4] A II. világháború után államosították. 1958-től a Vidékfejlesztési Minisztérium elődintézményeinek fenntartásában működő Erdészeti Nevelőotthonként funkcionált, majd 1992-ben megalakult az FVM Mezőgazdasági Szakképző Intézete és Nevelőotthona. 2008-ban a kastély épületében működő kollégium megszűnt.[5][6] Az épületet később kiürítették.[7] Az eredeti német ajkú lakosságot erőszakosan kitelepítették a háborút követően és az Alföldről és a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről telepítettek ide. Az utóbbi években a szuburbanizáció hatásai érvényesülnek és sok budapesti költözik ki a nyugodtabb, egészségesebb levegőjű kertvárosba. A település délkeleti üdülőterülete a 2000-es évek elején elszakadt Nagykovácsitól és Remeteszőlős néven önállósodott.

Nevezetességei
Valid HTML4 Valid CSS