Makfalvi Dózsa György (németül: Georg Dózsa, románul: Gheorghe Doja, szlovénül Juraj Dóža, horvátul Juraj Doža;[1] Dálnok, 1470 körül – Temesvár, 1514. július 20.) az 1514-es parasztháborúba torkollott keresztes hadjárat katonai vezetője
Születése pontos dátuma nem maradt fent, de a korabeli források alapján negyven éves lehetett halálának idején, ebből visszaszámolva körülbelül az 1470-es évek körül született. Gyerekkorát Dálnokon töltötte testvéreivel, apja halála után Makfalvára került. Mindig a vitézi pálya vonzotta, apja nyomdokaiba akart lépni, így később katonának állt. Több végvárban is szolgálhatott, mivel – bár adatok nem maradtak fenn róla – Szapolyai János erdélyi vajda 1513-as török elleni hadjáratában mint lovaskapitány vett részt. A hadjárat után nándorfehérvári őrségben maradt. Itt vívott győztes párviadalt 1514. február 28-án a szendrei lovas szpáhik vezérével, az epeirosi Alival, aki már sok vitéz halálát okozta. Ezért a tettéért a király II. Ulászló kétszeres zsold és aranylánc adományozása mellett, lovagrendbe emelte, falut ajándékozott neki, valamint engedélyezte, hogy a családi címerébe a hőstett emlékére egy karddal levágott vérző kart illesszen. Eközben Bakócz Tamás esztergomi érsek és szentszéki követ 1514. április 9-én kihirdette a törökök elleni kereszteshadjáratot elrendelő pápai bullát.
Dózsa György személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált (lásd lentebb Ady Endre és Petőfi Sándor verseit). A szocializmus alatt történelmi szerepét túlhangsúlyozták a történettudományon és kultúrán kívül is – rengeteg utca, közterület, sportegyesület, társadalmi szervezet kapta nevét. Dózsa a hivatalos marxi történelemszemlélet fő motívumára, a nemesség és parasztság közötti osztályharcra adott szemléletes magyar példát – azonban fontos megjegyezni, hogy maga Dózsa is nemes volt. A román kommunista vezetés is kedvelte alakját – főleg erdélyi származása miatt –, több román városban található Gheorghe Doja utca, Marosvásárhely közelében település (Lukafalva) is viseli a nevét. A temesvári Mária téren az 1940-es években szobrot állítottak halála helyén és a történt eseményekre emlékeztetve, de bizonyított tény, hogy a mostani katedrális mögött, a Béga partján végezték ki.
| Drámák | Költészet |
| Hevesi Sándor: 1514 (Bp., 1921) | Ady Endre: Dózsa György unokája, Dózsa György lakomáján |
| Sárközi György: Dózsa (Bp., 1939) | Petőfi Sándor: A nép nevében |
| llyés Gyula: Dózsa György | Bella István: Székely Dózsa György imája |